Leírás
A Spianata di Castelletto Genova leghíresebb panorámaterasza: a nagyjából 80 méterrel a tenger fölött fekvő Luigi Montaldo-kilátó közvetlenül az óváros fölé néz, a háztetők, a harangtornyok és a kikötő ott terülnek el a szemed előtt.
A látkép a város egyik legismertebb és leghitelesebb képe, amely már a 20. század eleji fényképek révén bejárta a világot. Gino Paoli ezt a háztengert egy hatalmas, szürke pikkelyes teknőshöz hasonlította.
A tetők között felismered a Strada Nuova palotáit, vagyis a Via Garibaldiét, a San Lorenzo és a Vigne harangtornyát, a Porto Anticót, nyugat felé pedig a Lanternát és a modern kikötő darujait. Közvetlenül a terasz alatt a városi hivatalok állnak, Franco Albini tervezte függőkertjeikkel.
Ide a legszebben a 20. század eleji castellettói lifttel juthatsz fel, amely 57 métert emelkedik a Piazza del Portellótól. Lent egy hosszú, díszített alagúton át lépsz be, fent pedig egy üvegezett szecessziós pavilonban szállsz ki.
Giorgio Caproni költő verset is írt róla L'ascensore (A lift) címmel: ha a paradicsomba menne, írta, éppen a castellettói lifttel szeretne odajutni. Néhány sorát a bejárati alagútban egy emléktáblán olvashatod.
A szecessziós fa liftfülkéket az eredeti, 20. század eleji tervek alapján építették újjá. A központba gyalog is visszasétálhatsz a régi, téglaburkolatú crêuzékon, apró házak és nemesi paloták hátsó homlokzatai között.
A nevét egy erődről, a Castellettóról kapta, amely az egykor Monte Albanónak nevezett dombot uralta: ideális hely volt ahhoz, hogy szemmel tartsák a várost és a kikötőt. Az első torony 1161-ben épült, 1402-ben pedig Boucicaut francia kormányzó itt rendezte be a székhelyét.
A genovaiak szemében az idegen elnyomás jelképe volt. 1528-ban a nép lerombolta; a Savoyaiak 1819-ben újjáépítették, hogy féken tartsák a lázadásokat, 1849-ben pedig a fellázadt város ismét a földdel tette egyenlővé, ezúttal végleg.
A helyén a 19. század közepétől előkelő lakóházak épültek. A közeli Piazza Goffredo Villán áll Francesco Messina egyik korai alkotása, egy bronz háborús emlékmű három kézigránátot hajító katonával.
A látkép a város egyik legismertebb és leghitelesebb képe, amely már a 20. század eleji fényképek révén bejárta a világot. Gino Paoli ezt a háztengert egy hatalmas, szürke pikkelyes teknőshöz hasonlította.
A tetők között felismered a Strada Nuova palotáit, vagyis a Via Garibaldiét, a San Lorenzo és a Vigne harangtornyát, a Porto Anticót, nyugat felé pedig a Lanternát és a modern kikötő darujait. Közvetlenül a terasz alatt a városi hivatalok állnak, Franco Albini tervezte függőkertjeikkel.
Ide a legszebben a 20. század eleji castellettói lifttel juthatsz fel, amely 57 métert emelkedik a Piazza del Portellótól. Lent egy hosszú, díszített alagúton át lépsz be, fent pedig egy üvegezett szecessziós pavilonban szállsz ki.
Giorgio Caproni költő verset is írt róla L'ascensore (A lift) címmel: ha a paradicsomba menne, írta, éppen a castellettói lifttel szeretne odajutni. Néhány sorát a bejárati alagútban egy emléktáblán olvashatod.
A szecessziós fa liftfülkéket az eredeti, 20. század eleji tervek alapján építették újjá. A központba gyalog is visszasétálhatsz a régi, téglaburkolatú crêuzékon, apró házak és nemesi paloták hátsó homlokzatai között.
A nevét egy erődről, a Castellettóról kapta, amely az egykor Monte Albanónak nevezett dombot uralta: ideális hely volt ahhoz, hogy szemmel tartsák a várost és a kikötőt. Az első torony 1161-ben épült, 1402-ben pedig Boucicaut francia kormányzó itt rendezte be a székhelyét.
A genovaiak szemében az idegen elnyomás jelképe volt. 1528-ban a nép lerombolta; a Savoyaiak 1819-ben újjáépítették, hogy féken tartsák a lázadásokat, 1849-ben pedig a fellázadt város ismét a földdel tette egyenlővé, ezúttal végleg.
A helyén a 19. század közepétől előkelő lakóházak épültek. A közeli Piazza Goffredo Villán áll Francesco Messina egyik korai alkotása, egy bronz háborús emlékmű három kézigránátot hajító katonával.