Leírás
A Porta Soprana Genova középkori kapuja: két magas, fogazott tornya egy hatalmas ív két oldalán áll a Sant'Andrea-domb tetején. A város keleti bejárata volt, ma pedig a történelmi belváros és a modern Genova közötti átjárót jelöli.
1155-től épült a Barbarossa-városfalakkal együtt, amelyeket sietve emeltek, hogy megvédjék a várost a császár törekvéseitől. A név a Superana szóból ered: a kapu a város többi részénél magasabban állt.
Ezen a helyen már a régebbi, a 9–10. századi városfalon is volt átjáró, a Rómába vezető út mentén. A Porta dei Vaccával együtt Genova egyik azon kevés középkori kapuja, amely egészen napjainkig fennmaradt.
Érdemes megkeresned az ív belső oldalán látható két latin feliratot. Maga Genova szólal meg bennük, rímekkel teli versekben: „Férfiak védenek, csodálatos falak vesznek körül, és erőmmel messze elűzöm az ellenség nyilait.”
Aztán jön az idegennek szóló figyelmeztetés: „Ha békét hozol, megérintheted ezeket a kapukat; ha háborút keresel, boldogtalanul és legyőzötten vonulsz vissza.” A szójáték szándékos: Genova középkori neve, az Ianua latinul éppen kaput jelent.
A második felirat a szaracénok felett aratott győzelmeket sorolja fel Afrikától Spanyolországig, Almería és Tortosa elfoglalásával, és az 1155-ben hivatalban lévő consulok nevével zárul, abban az évben, amikor megkezdődött az új falak építése.
A tornyokat meg lehet látogatni, a közeli Kolumbusz házával együtt, amely ma házmúzeum. A kapu mellett a Sant'Andrea-kolostor árkádjai is megmaradtak, egy 1904-ben a Via Dante megnyitása miatt lebontott kolostor egyetlen maradványai.
Amit ma látsz, az nagyrészt rekonstrukció. A 14. századtól, miután elvesztette védelmi szerepét, a kaput elnyelték a Ponticello negyed házai, az ív fölé pedig lakóházat építettek.
Ezekben a szobákban élt a 19. században Sanson fia, annak a hóhérnak a fia, aki XVI. Lajost guillotine alá küldte. Ugyanebben a században a tornyokból börtön lett, a börtönőrök lakásaival.
Alfredo d'Andrade építész volt az, aki a 20. század fordulóján visszaadta neki azt a külsőt, amelyet a 12. században viselhetett, a pártázattal és a oszlopfők sasaival. A déli torony egészen az 1930-as évekig egy épületbe zárva maradt, amikor a Ponticellót lebontották.
1155-től épült a Barbarossa-városfalakkal együtt, amelyeket sietve emeltek, hogy megvédjék a várost a császár törekvéseitől. A név a Superana szóból ered: a kapu a város többi részénél magasabban állt.
Ezen a helyen már a régebbi, a 9–10. századi városfalon is volt átjáró, a Rómába vezető út mentén. A Porta dei Vaccával együtt Genova egyik azon kevés középkori kapuja, amely egészen napjainkig fennmaradt.
Érdemes megkeresned az ív belső oldalán látható két latin feliratot. Maga Genova szólal meg bennük, rímekkel teli versekben: „Férfiak védenek, csodálatos falak vesznek körül, és erőmmel messze elűzöm az ellenség nyilait.”
Aztán jön az idegennek szóló figyelmeztetés: „Ha békét hozol, megérintheted ezeket a kapukat; ha háborút keresel, boldogtalanul és legyőzötten vonulsz vissza.” A szójáték szándékos: Genova középkori neve, az Ianua latinul éppen kaput jelent.
A második felirat a szaracénok felett aratott győzelmeket sorolja fel Afrikától Spanyolországig, Almería és Tortosa elfoglalásával, és az 1155-ben hivatalban lévő consulok nevével zárul, abban az évben, amikor megkezdődött az új falak építése.
A tornyokat meg lehet látogatni, a közeli Kolumbusz házával együtt, amely ma házmúzeum. A kapu mellett a Sant'Andrea-kolostor árkádjai is megmaradtak, egy 1904-ben a Via Dante megnyitása miatt lebontott kolostor egyetlen maradványai.
Amit ma látsz, az nagyrészt rekonstrukció. A 14. századtól, miután elvesztette védelmi szerepét, a kaput elnyelték a Ponticello negyed házai, az ív fölé pedig lakóházat építettek.
Ezekben a szobákban élt a 19. században Sanson fia, annak a hóhérnak a fia, aki XVI. Lajost guillotine alá küldte. Ugyanebben a században a tornyokból börtön lett, a börtönőrök lakásaival.
Alfredo d'Andrade építész volt az, aki a 20. század fordulóján visszaadta neki azt a külsőt, amelyet a 12. században viselhetett, a pártázattal és a oszlopfők sasaival. A déli torony egészen az 1930-as évekig egy épületbe zárva maradt, amikor a Ponticellót lebontották.