Leírás
A Palazzo San Giorgio Genova ókikötőjének festett palotája a Piazza Caricamentón: fele középkori, vörös téglából és kőből épült, fele tizenhatodik századi, a tenger felé néző homlokzatát freskók borítják, rajta egy hatalmas Szent György, aki megöli a sárkányt.
Eredetileg a város községi palotájának épült, majd a vámhivatal és a Banco di San Giorgio, Olaszország egyik első bankjának székhelye lett. 1903 óta a kikötői hatóság otthona, előzetes egyeztetéssel vagy kiállítások idején látogatható.
A palota két arca két külön világ. A Sottoripa felé néz az 1260-as középkori rész: csúcsíves árkádsor, hármas és négyes osztású ablakok, a tetején csatornák helyett pártázat. A kapu fölötti oroszlánfej a konstantinápolyi velencei palotából származik, amelyet a genovaiak a bizánci császártól kaptak.
A tenger felé, a Via della Mercanzia oldalán áll a freskós homlokzat: festett márványburkolat, Janus és Neptun, valamint a lovon ülő szent körül hat festett szobor Genova nagyjairól, Andrea Doriától Kolumbuszig. Legfelül az óratorony áll.
Bent egy díszlépcső vezet fel a Sala delle Compere nevű terembe, amelynek fülkéiben a bank jótevőinek szobrai állnak. A középkori részben található a Népkapitány terme (Sala del Capitano del Popolo) és a Manica Lunga, amelyeket a tizenkilencedik században úgy építettek újjá, ahogyan akkoriban a középkort elképzelték.
Ezek között a falak között tartották fogva 1298-ban Marco Polót, akit a korčulai csata után ejtettek foglyul. Majdnem egyéves fogsága alatt cellatársának, a pisai Rustichellónak diktálta le útijegyzeteit: így született meg A világ leírása, vagyis a Milione.
A palotát egy szerzetes, Oliverio testvér tervezte, amikor a tenger még az alapjait nyaldosta. Guglielmo Boccanegra népkapitányt azonban, aki megépíttette, 1262-ben elűzték: a község mindössze két évig maradt benne.
Az 1407-ben alapított Banco di San Giorgio a Köztársaság államadósságát kezelte, sőt Korzika igazgatását is átvette. A tizenkilencedik században az elhagyott palotát le akarták bontani, hogy utat vezessenek át a helyén, de a polgárok tiltakozása megmentette.
A tenger felőli freskókat elsőként Lazzaro Tavarone festette a tizenhetedik század elején. A huszadik században újrafestették, majd újra elhalványultak, így az 1992-es Kolumbusz-ünnepségekre ismét megfestették őket a vázlatok és a megmaradt kevés nyom alapján.
Eredetileg a város községi palotájának épült, majd a vámhivatal és a Banco di San Giorgio, Olaszország egyik első bankjának székhelye lett. 1903 óta a kikötői hatóság otthona, előzetes egyeztetéssel vagy kiállítások idején látogatható.
A palota két arca két külön világ. A Sottoripa felé néz az 1260-as középkori rész: csúcsíves árkádsor, hármas és négyes osztású ablakok, a tetején csatornák helyett pártázat. A kapu fölötti oroszlánfej a konstantinápolyi velencei palotából származik, amelyet a genovaiak a bizánci császártól kaptak.
A tenger felé, a Via della Mercanzia oldalán áll a freskós homlokzat: festett márványburkolat, Janus és Neptun, valamint a lovon ülő szent körül hat festett szobor Genova nagyjairól, Andrea Doriától Kolumbuszig. Legfelül az óratorony áll.
Bent egy díszlépcső vezet fel a Sala delle Compere nevű terembe, amelynek fülkéiben a bank jótevőinek szobrai állnak. A középkori részben található a Népkapitány terme (Sala del Capitano del Popolo) és a Manica Lunga, amelyeket a tizenkilencedik században úgy építettek újjá, ahogyan akkoriban a középkort elképzelték.
Ezek között a falak között tartották fogva 1298-ban Marco Polót, akit a korčulai csata után ejtettek foglyul. Majdnem egyéves fogsága alatt cellatársának, a pisai Rustichellónak diktálta le útijegyzeteit: így született meg A világ leírása, vagyis a Milione.
A palotát egy szerzetes, Oliverio testvér tervezte, amikor a tenger még az alapjait nyaldosta. Guglielmo Boccanegra népkapitányt azonban, aki megépíttette, 1262-ben elűzték: a község mindössze két évig maradt benne.
Az 1407-ben alapított Banco di San Giorgio a Köztársaság államadósságát kezelte, sőt Korzika igazgatását is átvette. A tizenkilencedik században az elhagyott palotát le akarták bontani, hogy utat vezessenek át a helyén, de a polgárok tiltakozása megmentette.
A tenger felőli freskókat elsőként Lazzaro Tavarone festette a tizenhetedik század elején. A huszadik században újrafestették, majd újra elhalványultak, így az 1992-es Kolumbusz-ünnepségekre ismét megfestették őket a vázlatok és a megmaradt kevés nyom alapján.