Leírás
A genovai Királyi palota a Via Balbi legpompásabb palotája: olyan barokk királyi rezidencia, amely érintetlenül megőrizte belső tereit, három évszázad freskóival, stukkóival, tükreivel, bútoraival és berendezési tárgyaival. Az UNESCO világörökség részét képező Palazzi dei Rolli egyike.
Az épület ékköve a Tükörgaléria, amelyet Gerolamo Durazzo rendelt meg, és Domenico Parodi festett ki. A festészetet, a szobrászatot és az építészetet a hatalom és a gazdagság olyan látványos bemutatásában olvasztja egybe, amely méltó Róma és Versailles nagy galériáihoz.
A tükrök között ókori római szobrok és Filippo Parodi, Domenico apja négy márványalkotása áll, amelyeket Ovidius Átváltozásai ihlettek. A terem végében Francesco Maria Schiaffino Proserpina elrablása című műve látható, amely rokokó lendülettel gondolja újra Bernini híres szoborcsoportját.
A boltozat egy kis erkölcsi leckét mesél el: Venus, Bacchus és Apollo azok a bűnök, amelyek az ókori birodalmakat romba döntötték, s ezekre a medalionokban négy bukott uralkodó emlékeztet. A párkányon viszont az Erények ülnek, akik a Durazzo családot vezérlik; a család címere a középen díszeleg.
A díszemeleten végigsétálsz a Trónteremen, a Fogadótermen és a Báltermen, amelyeket 1842-ben Michele Canzio díszlettervező alakított át II. Viktor Emánuel és Mária Adelhaid esküvőjére. Előttük a 17. század nagy freskói következnek, például Valerio Castello A Balbiak dicsősége című alkotása.
Odakint a függőkert a kikötőre néz. Burkolata risseu, vagyis fekete és fehér tengeri kavicsokból rakott ligur mozaik, amely egy lebontott kolostorból származik. A kertet az udvarral és az új díszlépcsőkkel együtt Carlo Fontana építész alakíttatta ki a 18. század első éveiben.
A palota 1643 és 1650 között épült a Balbi család számára, amely az egész utcát felépítette. 1677-ben a Durazzók birtokába került, akik a homlokzatot harminc méterről csaknem száz méterre toldották meg, és itt látták vendégül II. József császárt és Napóleont.
1824-ben a Savoyai-ház vásárolta meg, és nyári rezidenciájává tette. A Durazzo-gyűjtemény néhány remekművét Torinóba vitette, köztük Veronese Lakoma Simon házában című festményét, amelyet a genovaiak tiltakozása ellenére másolattal pótoltak: a terem ma is a Veronese-terem nevet viseli.
A palotában található a Teatro del Falcone is, amely 1763-ban Carlo Goldonit látta vendégül: a háborús bombázások szétrombolták, a háború után pedig az alapoktól újjáépítették.
Az épület ékköve a Tükörgaléria, amelyet Gerolamo Durazzo rendelt meg, és Domenico Parodi festett ki. A festészetet, a szobrászatot és az építészetet a hatalom és a gazdagság olyan látványos bemutatásában olvasztja egybe, amely méltó Róma és Versailles nagy galériáihoz.
A tükrök között ókori római szobrok és Filippo Parodi, Domenico apja négy márványalkotása áll, amelyeket Ovidius Átváltozásai ihlettek. A terem végében Francesco Maria Schiaffino Proserpina elrablása című műve látható, amely rokokó lendülettel gondolja újra Bernini híres szoborcsoportját.
A boltozat egy kis erkölcsi leckét mesél el: Venus, Bacchus és Apollo azok a bűnök, amelyek az ókori birodalmakat romba döntötték, s ezekre a medalionokban négy bukott uralkodó emlékeztet. A párkányon viszont az Erények ülnek, akik a Durazzo családot vezérlik; a család címere a középen díszeleg.
A díszemeleten végigsétálsz a Trónteremen, a Fogadótermen és a Báltermen, amelyeket 1842-ben Michele Canzio díszlettervező alakított át II. Viktor Emánuel és Mária Adelhaid esküvőjére. Előttük a 17. század nagy freskói következnek, például Valerio Castello A Balbiak dicsősége című alkotása.
Odakint a függőkert a kikötőre néz. Burkolata risseu, vagyis fekete és fehér tengeri kavicsokból rakott ligur mozaik, amely egy lebontott kolostorból származik. A kertet az udvarral és az új díszlépcsőkkel együtt Carlo Fontana építész alakíttatta ki a 18. század első éveiben.
A palota 1643 és 1650 között épült a Balbi család számára, amely az egész utcát felépítette. 1677-ben a Durazzók birtokába került, akik a homlokzatot harminc méterről csaknem száz méterre toldották meg, és itt látták vendégül II. József császárt és Napóleont.
1824-ben a Savoyai-ház vásárolta meg, és nyári rezidenciájává tette. A Durazzo-gyűjtemény néhány remekművét Torinóba vitette, köztük Veronese Lakoma Simon házában című festményét, amelyet a genovaiak tiltakozása ellenére másolattal pótoltak: a terem ma is a Veronese-terem nevet viseli.
A palotában található a Teatro del Falcone is, amely 1763-ban Carlo Goldonit látta vendégül: a háborús bombázások szétrombolták, a háború után pedig az alapoktól újjáépítették.