Leírás
A Staglieno monumentális temető Genova nagy temetője a Val Bisagnóban. Európa egyik legjelentősebb monumentális temetője: márványszobrok, árkádsorok és kápolnák szabadtéri múzeuma, amely a fák között kapaszkodik fel a dombra.
Középen emelkedik Santo Varni kilencméteres Hit-szobra, amelyet nem egy sírhoz faragtak, hanem azért, hogy fogadja a belépőket. Vele szemben, egy impozáns lépcsősor tetején áll a Pantheon, a római mása, dór oszlopos portikusszal.
Az igazi látványosságot az árkádsorok jelentik, tele a 19. század legjelentősebb genovai művészei által faragott családi sírokkal. A legkorábbiakon az elhunytat realisztikusan, szinte fényképszerűen ábrázolják, szerettei körében: ő a polgári családfő, aki egy élet munkája után kiérdemelte a pihenést.
Később jönnek a bágyadt angyalok és a csábító nőalakok, a szecesszió jegyében. Keresd meg Monteverde angyalát az Oneto-síron, a felső nyugati árkádsorban, és egy különös szobrot is: a halált gyönyörű nőként, aki vágtató lovon ragadja el az elhunytat.
A dombon a kápolnák minden stílust felvonultatnak, a gótikustól a bizáncin át a neoegyiptomiig és a szecesszióig. Luigi Rovelli Raggio-kápolnáját a lombardiai katedrálishoz való hasonlósága miatt Milánói dómnak becézik.
A legkedveltebb szobor Caterina Campodonicóé, aki karikakalácsot és mogyorót árult az utcán: a 19. század végén a munkájával megkeresett pénzből még életében, életnagyságban mintáztatta meg magát Lorenzo Orengóval.
Itt nyugszik Giuseppe Mazzini, Nino Bixio, Michele Novaro, az olasz himnusz zeneszerzője, Gilberto Govi színész, valamint az angol temetőrészben Constance Lloyd, Oscar Wilde felesége. Fabrizio De André kenotáfiuma is itt található.
A tervet 1835-ben Carlo Barabino építész készítette, aki még abban az évben kolerában meghalt: tanítványa, Giovanni Battista Resasco vitte tovább a munkát. A temető 1851. január 2-án nyílt meg, és a későbbi bővítésekkel mintegy 33 hektárosra nőtt.
A külföldi utazók nagyon megszerették. Mark Twain 1867-ben az Ártatlanok külföldön című könyvében csodálattal írt róla, Ernest Hemingway pedig a világ egyik csodájának nevezte.
Középen emelkedik Santo Varni kilencméteres Hit-szobra, amelyet nem egy sírhoz faragtak, hanem azért, hogy fogadja a belépőket. Vele szemben, egy impozáns lépcsősor tetején áll a Pantheon, a római mása, dór oszlopos portikusszal.
Az igazi látványosságot az árkádsorok jelentik, tele a 19. század legjelentősebb genovai művészei által faragott családi sírokkal. A legkorábbiakon az elhunytat realisztikusan, szinte fényképszerűen ábrázolják, szerettei körében: ő a polgári családfő, aki egy élet munkája után kiérdemelte a pihenést.
Később jönnek a bágyadt angyalok és a csábító nőalakok, a szecesszió jegyében. Keresd meg Monteverde angyalát az Oneto-síron, a felső nyugati árkádsorban, és egy különös szobrot is: a halált gyönyörű nőként, aki vágtató lovon ragadja el az elhunytat.
A dombon a kápolnák minden stílust felvonultatnak, a gótikustól a bizáncin át a neoegyiptomiig és a szecesszióig. Luigi Rovelli Raggio-kápolnáját a lombardiai katedrálishoz való hasonlósága miatt Milánói dómnak becézik.
A legkedveltebb szobor Caterina Campodonicóé, aki karikakalácsot és mogyorót árult az utcán: a 19. század végén a munkájával megkeresett pénzből még életében, életnagyságban mintáztatta meg magát Lorenzo Orengóval.
Itt nyugszik Giuseppe Mazzini, Nino Bixio, Michele Novaro, az olasz himnusz zeneszerzője, Gilberto Govi színész, valamint az angol temetőrészben Constance Lloyd, Oscar Wilde felesége. Fabrizio De André kenotáfiuma is itt található.
A tervet 1835-ben Carlo Barabino építész készítette, aki még abban az évben kolerában meghalt: tanítványa, Giovanni Battista Resasco vitte tovább a munkát. A temető 1851. január 2-án nyílt meg, és a későbbi bővítésekkel mintegy 33 hektárosra nőtt.
A külföldi utazók nagyon megszerették. Mark Twain 1867-ben az Ártatlanok külföldön című könyvében csodálattal írt róla, Ernest Hemingway pedig a világ egyik csodájának nevezte.