Leírás
Ez a bazilika már régen megünnepelte az ezredik születésnapját. Mai formájában a barokk remekműve, tele 17–18. századi műalkotásokkal (köztük Carlone, De Ferrari és Piola festményeivel, valamint Maragliano két faszobrával), fenséges klasszicista homlokzata pedig az óváros egyik legbájosabb terére néz. Ott, ahol ma freskókkal díszített homlokzatú régi paloták állnak, már nyoma sincs azoknak a szőlőültetvényeknek, amelyek a középkorban itt virágoztak, amikor a templom egészen másképp festett, és amelyekről a nevét kapta. Abból a korból csak a fekete kőből épült oldalhomlokzatok maradtak meg román kori függő ívsorokkal, valamint a csodás, 56 méter magas harangtorony, amely éppen elég magas ahhoz, hogy kőcsúcsával az óváros összes teteje fölé magasodjon. A torony különös módon a templomot az ezeréves kerengőjétől elválasztó sikátor fölé épült; ebben a kerengőben alapították meg 1913-ban az olasz katolikus cserkészmozgalmat. A történelem iránt érdeklődők észreveszik majd, hogy a harangtornyot tartó ív alatt egy faragott síremlék áll: Anselmo d’Incisáé, VIII. Bonifác pápa és II. Fülöp francia király orvosáé. A templom átellenes oldalán, az oldalbejárat feletti lunettában figyeld meg a freskót, amely a Szűzanyát és a gyermek Jézust ábrázolja, kezében egy szőlőfürttel. Az állandó kiállítás bemutatja a látogatóknak a templom és az apátsági együttes évszázados történetét.