Leírás
A Bigo Renzo Piano fehér darúja, amely a genovai Porto Antico fölé magasodik: acélárbocok kötege nyílik legyezőszerűen a víz fölé, panorámaliftjével pedig forogva emelkedik a kikötő és a történelmi belváros fölé.
Nevét és formáját a bighiktől kapta, azoktól a rakodódaruktól, amelyek valaha a rakpartokat zsúfolták el, hogy mozgassák a hajók árúit. Piano az 1992-es Expóra tervezte, amely Kolumbusz útjának ötszázadik évfordulóját ünnepelte.
A legkedveltebb része a panorámalift: egy körülbelül harminc fő befogadására alkalmas kabin, amely lassan felemelkedik 40 méter magasra, miközben teljes kört tesz meg a saját tengelye körül. Így senki sem marad az üveg rossz oldalán.
Fentről látod a kikötőt a hajóival, a történelmi belváros tetőit és harangtornyait, valamint a várost hátulról lezáró dombokat. Egy több nyelven felvett hang és néhány tábla segít felismerni a palotákat és az emlékműveket.
A Bigo nem csupán kilátó. A két leghosszabb karja a feszítőköteleivel tartja a Piazza delle Feste nagy feszített szerkezetű tetőzetét, egy világos, fényes fedést, amely télen jégpályát, az év további részében koncerteket és rendezvényeket véd az időjárástól.
A számok megmutatják, miért tanulmányozzák még ma is mérnökök és építészek: nagyjából 400 tonna acél és 3 kilométernyi kábel, a főárboc szélessége pedig 2,3 méter. Az egész egy kis mesterséges szigeten nyugszik a vízmedence közepén, a mederhez rögzítve.
Mielőtt felállították, az árbocokat a Bristoli Egyetem szélcsatornájában tesztelték, hogy biztosan kibírják a kikötőt végigsöprő széllökéseket. A számításokat Peter Rice végezte, az a mérnök, aki korábban már dolgozott Pianóval a párizsi Centre Pompidou-n.
Piano ötlete egyszerű volt: egy ünnepre olyan alkotásokat építeni, amelyek utána is hasznosak maradnak, amikor a kolumbuszi ünnepségek fényei már kialszanak. Ma a Bigo szerepel a Porto Antico logójában, és az Akváriummal meg a Bioszférával együtt annak a Genovának az egyik jelképe, amely újra megtalálta a tengerét.
Nevét és formáját a bighiktől kapta, azoktól a rakodódaruktól, amelyek valaha a rakpartokat zsúfolták el, hogy mozgassák a hajók árúit. Piano az 1992-es Expóra tervezte, amely Kolumbusz útjának ötszázadik évfordulóját ünnepelte.
A legkedveltebb része a panorámalift: egy körülbelül harminc fő befogadására alkalmas kabin, amely lassan felemelkedik 40 méter magasra, miközben teljes kört tesz meg a saját tengelye körül. Így senki sem marad az üveg rossz oldalán.
Fentről látod a kikötőt a hajóival, a történelmi belváros tetőit és harangtornyait, valamint a várost hátulról lezáró dombokat. Egy több nyelven felvett hang és néhány tábla segít felismerni a palotákat és az emlékműveket.
A Bigo nem csupán kilátó. A két leghosszabb karja a feszítőköteleivel tartja a Piazza delle Feste nagy feszített szerkezetű tetőzetét, egy világos, fényes fedést, amely télen jégpályát, az év további részében koncerteket és rendezvényeket véd az időjárástól.
A számok megmutatják, miért tanulmányozzák még ma is mérnökök és építészek: nagyjából 400 tonna acél és 3 kilométernyi kábel, a főárboc szélessége pedig 2,3 méter. Az egész egy kis mesterséges szigeten nyugszik a vízmedence közepén, a mederhez rögzítve.
Mielőtt felállították, az árbocokat a Bristoli Egyetem szélcsatornájában tesztelték, hogy biztosan kibírják a kikötőt végigsöprő széllökéseket. A számításokat Peter Rice végezte, az a mérnök, aki korábban már dolgozott Pianóval a párizsi Centre Pompidou-n.
Piano ötlete egyszerű volt: egy ünnepre olyan alkotásokat építeni, amelyek utána is hasznosak maradnak, amikor a kolumbuszi ünnepségek fényei már kialszanak. Ma a Bigo szerepel a Porto Antico logójában, és az Akváriummal meg a Bioszférával együtt annak a Genovának az egyik jelképe, amely újra megtalálta a tengerét.